2012. október 23., kedd

A "bicskával" faragott kiemelőkeret története

A gyári hangszórók már jó ideje nem elégítették ki az igényeimet, már ami az autó hifit illeti. Kb két éve már, hogy vettem a vaterán egy 16-os MAC hangszórópárt, de a kiemelő keret legyártását csak halogattam. Egészen két héttel ezelőttig.

Dekopírfűrészt ragadtam, és az előre megrajzolt sablon alapján kivágtam a kiemelőkereteket. A terv annyiban változott, hogy nem a MAC hangszóról kerültek be, hanem egy pár Pioneer TS-G1711I. Illetve mivel az ezekhez kapott rácsok túl magasak lettek volna, ezért a külön vásárolt MAC rácsok kerültek rá.

Maga a kiemelőkeret gyártás nem egy nagy kaland, szükség van hozzá némi MDF lapra, ami egészen finom fűrészporból van összepréselve, így a formázása során egész sima felület is elérhető, szemben a sima pozdorjával. Kartonpapírra megrajzoltam a sablont, majd kivágtam, ennek a kontúrját másoltam át az MDF lapra, majd ezen kontúr mentén vágtam ki dekopírral a végleges formára.





Mivel a kárpitot nem akartam kivágni, így a hangszóró magasságából adódóan kb. 6cm kiemelésre volt szükség. Ezt 3 db 2cm vastag lap összeragasztásával értem el. Általában csak sima kör alakú keretet szoktak készíteni, de az annyira elüt, hogy én valami kevésbé kommersz formát akartam. Valamit ami nem üt el annyira a többi elemtől. Aztán, hogy ez mennyire sikerült döntse el mindenki maga....

Szóval kivágtam az összesen 6db lapot, majd ezeket összeragasztottam Palma Fa Expressz ragasztóval. Mivel a két kiemelő keretet párhuzamosan csináltam, és nem volt elegendő pillanatszorítóm a feladathoz, így az otthon talált bútorösszehúzó csavarokat használtam erre a célra. Ehhez ki kellett fúrnom alapokat, de ezek a furatok a kárpitozást követően nem okoznak semmilyen problémát.







 Miután a ragasztó is megszáradt a 3 réteget egybe csiszoltam, amennyiben az ember szebben dolgozik a fűrésszel, akkor erre a csiszolásra kevésbé van szükség.





Az összecsiszolást követően megjelöltem a hangszórórács pontos helyét, mivel az ezen kívül eső területre egyfajta "letörést" terveztem készíteni.








Ezt a letörést egy sima egyszerű késsel faragtam ki, legalábbis a nagyolást ezzel végeztem. Személy szerint én egy Bahco márkájú kést alkalmaztam, ami 30°-os élszöge révén könnyedén szelte az MDF anyagot.




Végül aztán a felület finomabb kidolgozásához használtam ráspolyt, majd reszelőt.








Szerencsére az első félkész kiemelőt levittem a kocsiba is, egy próbára, ekkor döbbentem rá, hogy a műszerfal alsó ívét nem vettem számításba, így a felső sarkot még le kellett vágnom. Ezután a belső feléből felsőmaróval még eltávolítottam némi felesleges anyagot, ezzel is kikönnyítve valamelyest a keretet.
Ezt követően a keret készen állt a kárpitozásra.





Találtam otthon még két flakon akril lakkot, ezzel kezeltem le a felületet, az esetleges nedvesség ellen.





A helyi méteráru boltban vásároltam 1m fekete polár szövetet (ez bőven több, mint elég, mivel a szövet 1,5m széles). A kárpitozáshoz Pattex Palmatex ragasztót használtam. Ecsettel vékony rétegben felhordtam a felületre, majd 5-10 perc várakozás után az előre leszabott szövetet ráhúztam a felületre, ügyelve arra, hogy sehol ne vessen ráncot az anyag. Fontos, hogy várjunk egy kicsit, mert ha rögtön felrakjuk a szövetet a friss ragasztóra, akkor az esetleg átüthet a szövet szálai között.








Miután megszáradt, a hangszóró helyét kellett kivágni, és a szövetet befelé visszahajtani. Illetve ugyanezt a hátulján is meg kellett tenni. Itt már nem molyoltam a ragasztóval, kárpitos tűzőgépet használtam, azzal rögzítettem az anyagot, majd a felesleget levágtam.










A munka ezen részének befejeztével rá kellett jönnöm, hogy így még mindig nem lesz túl esztétikus. Egyrészt kissé elüt a fekete kárpitozás, illetve ami a nagyobb problémám volt, hogy a leszerelt térképzseb helye, és furatai látszódtak az eredeti kárpiton.
Mivel a polár anyag alig 1300 Ft/m áron kapható, ezért vásároltam még 2m-t (igazából összesen 2m is elegendő lett volna), és az egész kárpitot áthúztam ezzel. Ehhez semmi másra nem volt még szükség, csak 4mm magas tűzőgépkapcsokra.

Ilyenek voltak a kárpitok korábban:






És ilyenek most, a beépített hangszórókkal:
















Mit mondjak... valóban felesleges a gyári 10-es rendszer fejlesztésére a pénzt pocsékolni. Venni kell egy alap 16-os szettet, és rászánni egy kis időt. Végre vannak normális mély hangok is!!! :)

Nyilván többet is ki lehetne még hozni ebből, de én már ennyivel is megelégszem.

2012. október 4., csütörtök

Hűtőfolyadék csere

Mint semmi az életemben ez sem ment egyszerűen....

Még a tavaly ősszel úgy döntöttem ideje lecserélni a hűtőfolyadékot, mivel az olajjal és a többi folyadékkal ellentétben ez még nem volt lecserélve mióta nálam volt az autó.
Fagyáspontját tekintve semmi baja nem volt, ha jól emlékszem valahol -35 és -40 C° környékén volt a fagyáspontja, ám a színe valahogy aggodalomra adott okot. Kissé barnás színe volt, ennek a későbbiekben még jelentősége lesz. De ezt leszámítva se fogyni nem fogyott, se buborékolni nem buborékolt a kiegyenlítő tartályban.

Elmentem hát a Bárdi alkatrészboltba, elregéltem, hogy milyen autóhoz kellene nekem fagyálló koncentrátum. Kezembe nyomták a saját márkás fagyállójukat. Kezdőként még nem tudtam mennyi kell, ők meg azt mondták 2 flakon elég lesz... természetesen nem lett, messze nem, de ennyire nem szaladok előre.




 Mint több helyen is olvastam már rég nincs jelentősége a fagyálló színének. Lehet zöld, kék, rózsaszín, stb... a lényeg, hogy alubarát legyen. A Lidlben vettem még hozzá 12 liter ioncserélt vizet, azért ilyen sokat, mivel hűtőmben lévő barnás folyadék okán át akartam mosni a rendszert, mielőtt feltöltöm a friss fagyállóval.

Maga a hűtőfolyadék cseréje nem egy nagy durranás. Vízszintes helyre kell állni, kell hozzá egy legalább 5 liter űrtartalmú edény (ebbe fogjuk leereszteni a régi fagyállót), kell még egy szintén legalább 5 de inkább 6 liter űrtartalmú kanna, amiben be tudjuk keverni a friss fagyállót, és kb. ennyi. Illetve ha szeretnénk leellenőrizni a bekevert fagyállót, akkor egy rekfraktométerre, de igazából ha ügyelünk a keverési arányra akkor pl a fent említett koncentrátum esetében valóban igaz lesz az amit a cimkére nyomtattak. Én bizalmatlan vagyok és leellenőriztem. Jelentem stimmel! A szervízkönyv szerint az 1.3-asba és az 1.6-osba 4,7 liter hűtőfolyadék kell (ezért nem volt nekem elég a két flakon koncentrátum, mert 1:1 arányban az ugye akárhogy is számolom csak 4 liter), az 1.0-áshoz pedig 3,9 liter.

Fagyálló csere előtt be kell indítani az autót, akár furikázhatunk is vele egy kört, a lényeg, hogy kinyisson a termosztát, hogy a teljes hűtőkörből le tudjuk engedni a régi folyadékot. A termosztát akkor nyit ki, ha a hűtőbe menő felső vastag gumicső hirtelen átmelegszik (nyilván nem menet közben kell ezt nézegetni :oD). Illetve az utastér szellőztető rendszerét át kell állítani fűtésre, hogy a belső radiátorban lévő folyadékot is kiengedhessük. 
Előzetesen célszerű megkeresni a leeresztő csapot, ami olyan mint az alábbi képen:







De lehet olyan is ami nem vízszintesen áll, hanem függőlegesen, és nincs rajta extra kifolyónyílás, hanem maga a csavar helye a kifolyó, a lényegen nem változtat. Szóval megállítunk egy vízszintes helyen, megfelelően rögzítettük az autót álló helyzetben, alárakjuk az edényt, és védőkesztyűben (!!!! mivel a víz forró !!!!) kitekerjük a csapot. Próbáljuk meg nem beleejteni a csavart az edénybe, mert nekem sikerült... Felül a hűtő sapkáját levéve segíthetjük a hűtőfolyadék távozását. 






Amíg az összes hűtőfolyadék lefolyik ki lehet venni a kiegyenlítőtartályt, és abból is ki kell önteni a benne lévő folyadékot. Lehetőleg ne a lefolyóba!!! A kiegyenlítő tartályt egy határozott mozdulattal fölfelé kell kiemelni. Ezt érdemes kimosni, majd úgy visszatenni a helyére. Időközben a nagy része a hűtőfolyadéknak már kicsorgott, ekkor még érdemes a vastag gumicsöveket végignyomkodni, hogy a maradék is kijöjjön. Esetleg ha van aknánk, akkor az alsó csövet le is lehet kötni, így biztos kifolyik belőle az összes régi folyadék.
Ha minden kijött, akkor a hűtő aljába visszatekerjük a csavart... ésszel, mert csak műanyag. Majd felül a hűtősapkánál lehetőleg nem jéghideg ioncserélt vízzel, vékony sugárban öntve feltöltjük a hűtőt. Ez azért fontos, mert ha az átforrósodott motorba hirtelen beleöntenénk a jéghideg vizet akkor az nem biztos, hogy jót tenne az öntvény alkatrészeknek. Nem törvényszerű, de jobb nem kockáztatni. Ha színig töltöttük a hűtőt, akkor a vastag gumicsöveket nyomkodjuk meg, hogy a bennrekedt levegőt kinyomjuk, közben töltsük utána a hűtőt. Ha ez is megvan akkor esetleg a kiegyenlítő tartályba is önthetünk, de mivel most még csak át akarjuk mosni a rendszert ennek nincs akkora jelentősége. Ha feltöltöttük a rendszert, mehet vissza a sapka a helyére, és járassuk a motort. Ha a termosztát kinyitott, akkor várjunk még kb 1 percet, állítjuk le a motort, és eresszük le az öblítővizet is. Ezt addig érdemes ismételni, amíg körülbelül olyan tiszta víz nem jön ki, mint amit beletöltöttünk. Nyilván ha nem volt nagyon "koszos" a fagyálló, akkor erre nem feltétlen van szükség.

Mivel nekem barnás volt a folyadék, ezért nekem 2 alkalommal is meg kellett a fenti műveletet ismételnem.

Szóval a hűtő tiszta, és üres, jöhet a friss fagyálló. Alul a leeresztő csavar a helyén, a fagyálló bekeverve, mehet bele. A folyamat ugyanaz mint az előbb. Feltöltjük a hűtőt, nyomkodjuk a csöveket, hogy a levegő kijöjjön, közben folyamatosan utántöltjük. Ha ezzel megvagyunk akkor a tisztára mosott kiegyenlítőtartályt is feltöltjük a maximum jelzésig a bekevert friss fagyállóval, majd visszatesszük csöveit, illetve a hűtősapkát is visszatesszük a hűtőre. Ezt követően be kell indítani a motort, és várni amíg a rendszer a kiegyenlítő tartályon keresztül lelégteleníti magát, ilyenkor célszerű figyelni a tartályt, és a folyadékot utántölteni.

Én a hűtő feltöltésekor alaposan átnyomkodtam a csöveket, így csak minimális levegő maradt a rendszerben, nem sokat kellett utántölteni. Gyakorlatilag ezzel készen is van a csere. Ezt követően néhány napig még érdemes figyelgetni a kiegyenlítő tartályt, és adott esetben max jelzésig utántölteni. Illetve a leeresztő csapot néha megnézni nem ereszt-e. Célszerű megjegyezni milyen márkájú fagyállót vettünk, ha esetleg a 2 év alatt után kell tölteni a kiegyenlítő tartálynak akkor ne sima ioncserélt vizet öntsünk bele, hanem inkább fagyállót.

Ez eddig nem is olyan nagy dolog, ugye??? Nah persze nem nekem.... eleve csak 2 flakon fagyállót kaptam, így még vissza kellett mennem, mert a 2 flakonnal épp csak minimumig tudtam megtölteni a tartályt. De ez volt a kisebbik gond. A cserét követő héten arra lettem figyelmes, hogy álló helyzetben a hűtő közepe tájékán, vékony, ám annál kitartóbb gőzcsík, felhőcske jelenik meg. Először arra gondoltam, biztos csak melléfolyt a fagyálló, és az párolog el a hűtő lamellái közül. De mivel túl pontszerűnek is túl kitartónak tűnt ez a gőzölgés egyre egyértelműbbé vált, hogy lyukad a hűtőm. Ezt erősítette meg az is, hogy a témával kapcsolatban beszélgettem az egyik kollégámmal és ő mondta, hogy anno hasonló esetben használt valami hűtőtömítő löttyöt, ami ilyen sárgás-barnás cucc. Na ekkor esett le, hogy ezért volt nekem olyan a hűtőfolyadékom... már az előző tulajnak kilyukadt, de ő ezt az olcsó, de amennyire tudom nem hosszútávra tervezett megoldást választotta a probléma megoldására.

Nem volt más hátra, ki kell cserélni a hűtőt, először vettem egy bontott hűtőt, egy 1.6-osét. Azt gondoltam jó lesz bele, illetve ez annyiból lett volna jobb, hogy vastagabb mint az ami az enyémben van, ergo nagyobb a hűtőfelület... ami ártani nem árt, persze használni se használ. :oD

Ekkor kb. 1 hónapja volt benne a friss folyadék, gondoltam ha már másik hűtőt kap, akkor nem spórolok a teljesen friss folyadékon se, ami meg benne volt legalább tutira alaposan kiöblítette a hűtőtömítő maradékát is. A hűtő cseréje se nagy ügy. Le kell ereszteni a hűtőfolyadékot, lekötni az összes csövet róla illetve a ventillátor csatlakozóját széthúzni, majd felül a zárhídon lévő két csavar kitekerni és felfelé kiemelni az egész hűtőt. Alul csak egy kengyel szerű fészekbe ül bele a hűtő. Kb itt tartottam amikor az új bontott 1.6-os hűtő mellé téve konstatáltam, hogy basszameg... az "új" hűtő kisebb!!! 
Sajnos az 1.6-os hűtő alacsonyabb, így ha beleültetem a kengyelbe akkor felül nem éri el a csavarokat, ha felül a csavarokkal rögzítem, akkor meg az tartja az egész hűtő súlyát. Tekintetbe véve, hogy a hűtő ezen része műanyag ez nem túl szerencsés. Szóval tehettem vissza a régi hűtőt, és önthettem bele az új hűtőfolyadékot, mivel voltam olyan hülye, hogy a még szintén friss folyadékot az olajleeresztéshez használt, és ki nem mosott kannámba engedtem le.... így aztán az már nem volt használható.

A bontott hűtőt visszaküldtem annak akitől vettem, korrekt volt, a pénzt visszakaptam, csak a postaköltséget buktam, de ez benne van a pakliban.

Ennél a pontnál már úgy voltam, hogy nem bízom többet a véletlenben, és veszek inkább egy új utángyártott hűtőt. Az a Bárdinál 16-47 ezer forintig terjedő palettát takar. Mivel már elbasztam a bontott hűtővel, és a kétszeri folyadékcserével minimum 10, de inkább 12 ezer forintot (és ehhez képest még mindig a lyukas hűtő volt a kocsiban), ezért nyilván nem a 47 ezer forintos árat céloztam meg. Kikerestem a Suzuki EPC-ben, hogy az alvázszámom alapján milyen cikkszámú hűtőre lenne szükségem, és ezzel ballagtam be a Bárdihoz, hogy akkor mutassák már meg mit tud a 16ezer forintos hűtő. Ebben az árkategóriában rögtön két versenyző is volt, így aztán még választhattam is. Rendesek voltak, kibontották, megmutatták. Úgy voltam vele, ha nagyon gagyinak tűnik akkor keservesen ugyan de emelek az összeghatáron, mert szart azért nem akarok, főleg nem 16ezer forintos szart. Az első dobozon az általam is kikeresett suzukis cikkszám szerepelt, a hűtő pedig ránézésre, illetve a főbb méreteit lemérve (tanulva az 1.6-os hűtő méretkülönbségéből) olyan volt mint az én gyári, ámde lyukas hűtőm. Amíg kettő van lehet válogatni alapon megnéztem a másik doboz tartalmát, ami a stimmelő cikkszám ellenére, egy ugyanolyan magas és széles ámde kétszer olyan vastag hűtőt tartalmazott... WTF??? Nem értettem, az eladók is értetlenül néztek, de mivel a rögzítési pontok stimmeltek, így inkább ugyanazért az árért a dupla annyi hűtőfelületet adó hűtőt választottam. És ha már ott voltam, és mivel így mulat egy magyar úr, beneveztem újabb 3 flakon fagyállóra. Szerintem a Bárdisok azt hitték, hogy már az egész rokonság fagyállóját lecseréltem. Gondolom az extra prémium reményében idén is vártak, hogy felvásárlom a fagyállókészletüket! :oD 


Szóval csomagtartómban az új hűtővel, és a 3 flakon fagyállóval hazaballagtam, és következett a 3. csere. Lassan már F1-es szintidő alatt cserélem a fagyállót :O).

Folyadék leereszt, csövet, csatlakozó leköt, csavarok ki, hűtő ki. Egymás mellé tesz az új hűtővel... boldogan konstatálom, hogy ugyanolyannak tűnik, mint a másik. Ventillátor leszerel, rátesz az új hűtőre, és a k@&#% anyáját.... valami megint nem ok. A venti tartó konzolja nem akar illeszkedni a hűtőn lévő furatokhoz. A pozíció stimmel, csak a csavarok nem elég hosszúak, illetve még ha elég hosszú is lenne akkor is kell valami távtartó a hűtő és a venti konzolja közé. Hosszas anyázások közepette összepakolok annyira, hogy fel tudjak menni a lakásba, megfelelő hosszúságú M6-os csavart keresni, illetve valamit amit távtartóként használhatok. Szerencsére az a fajta vagyok aki ha kell neki 1 db csavar akkor vesz 10-et, ha 10 db kell akkor legalább 50-et, de még az is lehet, hogy 100-at, így aztán mindig van otthon szinte mindenféle, ami az ilyen helyzetekben direkt jól jön. Hűtő nélkül elég bajos lenne elkocsikázni a város másik végén lévő csavarboltba.

Szóval találtam megfelelő hosszúságú csavart, távtartó gyanánt pedig néhány darab 8-as alátétet használtam. ami korántsem szép, de működik. Szóval sikerült felszerelni a ventit az új hűtőre, majd azt az eddigiektől szokatlan módon egyszerűen, és problémamentesen visszaszerelni a helyére. Új hűtőfolyadék bekever, betölt, légtelenít, összepakol. Kb. ennyi volt a hűtőfolyadék cserém története. Azóta köszöni jól van.

Gondolom elolvasni is fárasztó, hát még végigcsinálni.... :O) De ugye okos ember a más kárából, én meg a sajátomból se...

2012. szeptember 26., szerda

Airspring légrugó

Sajnos idővel az alkatrészek megadják magukat. Vannak amik elkopnak, vannak amik eltörnek... és sajnos vannak amik meggyengülnek. Az egyik ilyen alkatrész például a hátsó tekercsrugó. Egyrészt tizenéves autóról van szó, másrészt sedan lévén igencsak meglehet pakolni, a vonóhorog lévén pedig néha utánfutót is vontattam (vontattak) vele. A vásárlás után az autóban talált papírok alapján az előző vidéki tulajdonos révén jókora adag tüzifát is hazaszállítottak a jó öreg Mutyukival. Így aztán egyre észrevehetőbb volt, hogy alapból is megvan ülve a feneke, a helyzetet súlyosbította, ha hátul utasok tartózkodtak, vagy a csomagtartó komolyabban meg volt pakolva. Ekkor már odaáig fajult a dolog, hogy voltak bizonyos bukkanók, padkák, ahol leért a kipufogó illetve a vonóhorog alja. Illetve az utólag beszerelt tolatóradar ilyenkor össze-vissza működött.

Valamit tenni kellett. Utánaolvastam a dolgoknak. Voltak akik hasonló esetben rugót cseréltek, de tartós eredményt az sem hozott, mert az utángyártott rugó már alig 1-1,5 év alatt ugyanolyan lett, mint a régi.
Illetve rugóösszehúzóm nem lévén (na nem mintha olyan marha drága lenne), inkább más megoldás után kutakodtam. Jobb szeretem magam megcsinálni a dolgokat, sajnos a szerelőkkel voltak rossz tapasztalataim, meg azt se szeretem ha átvernek....
Ajánlották a légrugót. Sejtettem, hogy mi lehet, és egy Ford Mondeos oldalon rá is találtam hogyan is kell beszerelni. Valóban nem egy nagy kunszt, a mi autónknál még egyszerűbb, mint a Mondeonál. Csak egy emelőre, kerékkulcsra, és gumiápolóra van szükség.

A fent nevezett oldalon is az Airspring márkájú légrugót szerelik be. Felkerestem hát a weboldalukat és nagyon megörültem, hogy postai utánvétel is lehet tőlük vásárolni. Akkor még nem sejtettem, hogy nem is olyan egyszerű dolog ez, pedig már 2012-t írunk....

Nem tudom megmagyarázni, de ha van rá lehetőség akkor jobb szeretem e-mailben, de legalábbis írásban intézni az ilyen vásárlásokat (az igazat megvallva pizzát, vagy kebapot is jobban szeretek on-line rendelni) és nem telefonon. Végsősoron megvan ennek a módszernek az az előnye, hogy kisebb az esély a félreértésre, illetve a szó elszáll.... a többit meg már ismeri mindenki.

Szóval először is e-mailben kértem egy árajánlatot, ami aránylag hamar, ha nem is aznap, de már másnap meg is érkezett. A megadott ár (ha jól emlékszem) 16000 Ft + postaköltség volt. A korábban a légrugóról olvasott, hallott vélemények alapján nekem ennyit megért a dolog. Válasz e-mailben meg is rendeltem. Megadtam a címemet, és vártam szépen, hogy megérkezzen a termék. Eltelt egy hét, és nem történt semmi. Ismervén a Magyar Posta Feketelyuk Zrt.-t kezdtem attól tartani valami gubanc van. Újabb e-mail, hogy ha lehet, akkor legyen kedves elküldeni a csomag azonosítóját, hogy kerestethessem a postán. Ezt nem kaptam meg. Kicsit kezdett gyanús lenni a dolog, de mivel utánvét fizettem nem nagyon tartottam attól, hogy átvernek (és erről szó sem volt). Lassan már 3 hét is eltelt a megrendelésről szóló e-mailhez képest, és még mindig nem kaptam meg az árut. Ekkor már mégis telefont ragadtam, és felhívtam a céget. Egy kedves hölgy vette fel a kagylót. Tudta miről van szó, nem vagyok elfelejtve, de állítólag már kétszer postázta a csomagomat, de mind a két alkalommal eltűnt a postán. (WTF????) De feladja harmadszor is. Kissé hihetetlennek tűnik nekem, hogy egy utánvétes csomag eltűnjön... ráadásul rögtön egymás után kétszer is....
Nekem kicsit büdös volt a sztori, szerintem csak szimplán megfeledkezett róla. De végül is mivel csak az időmet rabolták, nem a pénzemet, és mivel eddig is tudtam légrugó nélkül élni, ezért azt a pár hetet még kibírtam, így vártam tovább türelmesen. Nah szerencsére a telefonhívás után már nem kellett sokat várni 3 nap múlva be volt dobva az értesítő, mehettem a postára a cuccért.

Kis karton doboz, benne a két légrugóval, illetve egy rövid leírással.






Hozzáláttam hát a beszereléshez. Mindegy melyik oldalon kezdi az ember. Gyakorlatilag egy kérékcsere folyamatra hasonlít a dolog. Az autót meg kell emelni, le kell kapni a kereket, majd a tekercsrúgó belsejébe kell berodolfózni a légrugót.


A légrugó helye
Ehhez a szelepet el kell távolítani a légrugóból, majd összenyomva betuszkolni a menetek között a rugó belsejébe. A leírás szerint szappanos vízzel kell bekenni a légrugó külsejét, így könnyebben becsúszik. Én ehelyett gumiápolót használtam. Egyrészt ez is ken annyira, másrészt a guminak csak jót tesz.





Személy szerint nekem az a módszer vált be a beszereléskor amikor a szeleppel ellátott felét tuszkoltam be előbb a rugó felső részébe, és így haladtam felülről lefelé. 








Ha bent van a helyén akkor el kell igazgatni. Ügyelni kell arra, hogy a szelep a két menet közé essen, ellenkező esetben az összenyomódó rugó leszakíhatja a szelepet. Egy plusz jó tanács, hogy ha az igazítás után a szelep olyan pozícióba esik, hogy hozzáférhetetlen hely felé néz, akkor próbáljuk meg a rugóval együtt a megfelelő irányba fordítani. Anno én erre nem annyira figyeltem... így az egyik oldalon az autó feneke, a másik oldalon az autó orra felé néz a szelep.

A szelepnek a két menet közé kell esnie!

A szelepnek a két menet közé kell esnie!
 Ha a helyén van a légrugó, illetve a szelep is, akkor tekerjük vissza a szeleptűt, és fújjuk fel egy kicsit, épp csak annyira, hogy visszanyerje a hengeres formát.


Ilyenkor utoljára még alaposan fújjuk be gumiápolóval, mert a kerék felszerelését követően, már nem fogunk rendesen hozzáférni.



A kerék mehet vissza a helyére, az autót le lehet ereszteni, majd a légrugót fel kell fújni. 0,5 és 1,2 bar közötti értékre kell beállítani. Ezzel lehet a kívánt magasságot beállítani.

Nyomás alatt a légrugó úgy néz ki, mint egy fűzőbe szorított kövér nő.... :)






Előtte
Utána



Mivel a szelepek kissé nehezen hozzáférhető helyen vannak, ezért azokat megtoldottam egy autósboltban kapható tömlővel. Így a betáplálás helye már egy kissé könnyebben hozzáférhető helyre került.






Amire még ügyelni kell, hogy a szeleptű rendesen legyen visszatekerve, ugyanis nekem néhány héttel a beszerelés után az egyik kilazult és emiatt leeresztett. Nem kicsit szartam be, mert először azt hittem kilyukadt a légrugó... de szerencsére, csak egy szeleptű okozta a galibát.

Innentől gyakorlatilag már csak annyi feladatunk van, hogy időnként megnézzük nincs-e leeresztve, és alkalmanként, legalább a szezonváltásos kerékcserekor fújjuk be alaposan gumiápolóval, illetve ellenőrizzük le a nyomást.

Mióta benne van újra normálisan áll az autó, és a kanyarokban is sokkal stabilabban viselkedik, illetve végre nem akadok fel azokon a helyeken ahol ezt megelőzően mindig.



Még több kép itt.


2012. szeptember 22., szombat

Elektromos csomagtér nyitás

Biztos másnak is megfogalmazódott már a fejében a gondolat, hogy néha jó lenne ha nem kellene a kulccsal bajlódni csomagtér nyitásakor. Sötétben nem találja az ember a kulcslyukat, stb stb....

Mivel a riasztót úgyis deaktiválni kell, így az ember kezében már ott a távirányító, ezért adott a feladat, rá kell kötni a riasztóra a csomagtérnyitást is. Az autómban található riasztónak van is ilyen kimenete, már csak a mechanikai kialakítást kellett kitalálni.

A régi swift fórum lakói közül ha jól emlékszem Rafika linkelt be egy videót az általa megvalósított elektromos nyitásról.




Ha erre időben ráakadtam volna, akkor könnyebb dolgom lett volna, de alapvetően én is hasonló koncepcióban gondolkodtam.

Elvileg a csomagtér nyitáshoz egy ún. csomagtér nyitó mágnest szoktak alkalmazni, ám ennek a majd 5000 Ft-os ára hamar elriasztott. A másik lehetőség, egy mezei központi zár motor. Ennek már sokkal barátibb az ára, mindössze 700 Ft. Ebből a 2 vezetékesre volt szükségem, és elegendő volt a 25Nm-es.

Egy probléma megoldva, a mivel kérdésre meg van a válasz. Jött a hogyan!!!

Megsasoltam a csomagtérzárat. Maga a kulcsos zár egy rudazaton keresztül oldja a reteszt, ám ez a rudazat csak akkor mozog szabadon ha a kulcs is benne van. A nyitó bowden pedig szintén ugyanerről az oldalról húzva oldja a reteszt. A bowden kis kireteszelő kallantyújára kell valahogy ráaplikálnom bal oldalról egy toló rudazatot.

A Rafika videóján jól látszik, hogy ő a bowdent és a zár rudazatot is kiiktatta (időközben konzultáltam Rafikaval, és a kulcsos zár nem lett kiiktatva, csak rosszul láttam a videón), és a bowden helyére illesztette be a központi zár motorhoz kapott rudazatot, illetve diót. Mint azt megtudtam ő azért csinálta meg így, mert elszakadt a bowden, és kb 5-6000 Ft lett volna a pótlása. Így egyszerűen kiiktatta, és csak a központi zár motorral nyitja a csomagteret.

Én nem akartam a gyári lehetőségeket megszüntetni, csak szerettem volna kiegészíteni azokat. Így aztán kiszereltem a reteszt, és a bowden által mozgatott alkatrész egy megfelelő helyére készítettem egy 2mm átmérőjű furatot. Nagyobbat nem akartam, mert nincs olyan sok anyag abban az alkatrészben.

A piros nyíllal, illetve pöttyel jelölt helyre készítettem egy 2mm átmérőjű furatot.

A motorhoz kapott alkatrészek között van egy bringa küllőre hajazó rudazat, ami azonban 3mm vastag. Ez adta az ötletet, egyszerűen kicserélem ezt az alkatrészt egy valódi kerékpár küllőre, mert az vékonyabb. A kemény 15 Ft-ért beszerzett kerékpár küllő csak 2mm vastag.

 

A fenti képen látható módon rögzítettem a motort az ajtóhoz. A küllőt pedig a következő képek szerint hajlítottam meg.





A küllő végére pedig egy sorkapocsból kiszedett rögzítő elemet csavaroztam, így nem tud véletlenül kicsúszni a helyéről.
A mechanikai kialakítás volt a könnyebb falat. A vezetékeléssel ment el rengeteg idő. 



Berelézni a riasztó megfelelő kimenetét, felszedni a kárpitokat, behúzni a vezetéket. Elment vele egy délután, de megérte. 



És akkor a működésről pár videó.






Hozzávalók:
   - 2 vezetékes 25 Nm-es központi zár motor
   - 2 mm vastag kerékpárküllő
   - relé
   - vezeték
   - kábelsaru

2012. szeptember 3., hétfő

Dísztárcsák felújítása

Mivel maradt még egy kis anyag a felnik festéséből, és az ősz beköszöntével a téli gumi felszerelése is - lassan ugyan, de - közeleg, ezért úgy gondoltam lefestem a gyári dísztárcsákat is, amik eddig  a nyári kerekeket díszítették.




Ezekből a dísztárcsákból két garnitúrára valóval rendelkezem, de sajnos még így sem sikerült egy teljesen karcmentes készletet összeválogatni. Eléggé lestrapáltak, és padkanyomosak voltak. Viszont mivel a ma kapható tárcsákhoz képest ezek nagyon jó minőségűek így érdemes felújítani őket. Csak némi csiszolóvászon és egy kis akril festék és lakk szükséges hozzá.

Most első körben a lestrapáltabb garnitúrát csiszoltam, festettem, majd lakkoztam le. Majd kiderül, hogy bírják a téli kiképzést. Mivel műanyagról van szó a csiszolás nem egy nagy meló. A mélyebb horzsolásokat 80-as vászonnal csiszoltam ki, majd 100-150 és 360-as papírokkal folytattam a dolgot. Aztán kaptak egy réteg RAL7022 Antracitmetál színt, és végül egy réteg matt akrill-lakkot.
Nagyon tetszik ez a szín. De ha beválik akkor a másik garnitúrát valószínűleg a gyári ezüst színre fogom lefújni.


 
Előtte


Utána